The Witcher III

Helyszínek:

De hogy a fenébe kerül ide Radovid, Novigrád, és a politikai intrika? Úgy, hogy a Witcher 3 szakít elődei világával, vagyis most már nemcsak pár apró, lineáris előrehaladást biztosító, folyosókra osztott, zónákra osztott játékvilágot kapunk, hanem egy felfoghatatlanul hatalmas, teljesen szabadon bejárható, sandbox alapokra építő gigászi univerzumot, az Északi Királyságok egy újabb szeletét. A számok nyelvén úgy 35-ször akkora a világ, mint az elődben; igazából már a második térkép is olyan hatalmas, mint az egész Witcher 2. A kalandok során összesen három nagyobb területen – Velen, a Fehér Gyümölcsöskert és a Skellige-szigetek – fordulhatunk meg, ráadásul ezek már az induláskor elérhetők, vagyis nem zárják el őket láthatatlan falak, vagy a történet által felállított akadályok. Ezt a Vizimában található királyi palota egészíti ki, ami sok szót nem érdemel, hiszen pár folyosóról van szó, viszont a történet utolsó harmadában bejárható Kaer Morhen már annál érdekesebb. A witcherek erődje és bázisa az első epizód prológusának adott otthont, és azóta nem sokat változott: pont ugyanolyan a felépítése, mint akkor, csak értelemszerűen mérhetetlenül szebben néz ki, kidolgozottabb, és persze az ott zajló események is sokkal látványosabbak.

kiNehéz szavakkal leírni és rendesen érzékeltetni, hogy milyen monumentális a játéktér. Bár a fentiekből (három nagyobb terület) úgy tűnhet, nem egy igazi nagy, Skyrim-léptékkel mérhető vidékről van szó, de ez hatalmas tévedés lenne. Már csak azért is, mert a Skyrimtól eltérően itt nem egy hatalmas birodalom egy régióját fedezhetjük fel, hanem különálló rályságokat. A legkarakteresebb egyértelműen Skellige, ami igazából egy vikingsziget: a harcot, az isteneket, a dicsfényt éltető harcosok, a kemény kisemberek otthona, akik a tengerből, és a szomszédok, egymás, meg igazából mindenki kirablásából élnek. Skellige azért is lóg ki kicsit a sorból, mert bár van ugyan egy nagyobb, hegyekkel övezett központi része, de ezen kívül kisebb, hasonló paraméterekkel bíró szigetek is tartoznak alá, amik pont annyi látni- és tennivalót tartogatnak, mint a térkép többi része.

Ide eljutni kezdetben egyféleképpen lehet: hajóval. A Witcher 3 nagy újítása nem csupán a sandbox világ bevezetése, hanem az ahhoz passzoló játékmenetbeli elemek hozzácsatolása is, elvégre egy ekkora területet meglehetősen unalmas és ésszerűtlen lenne pusztán gyalogosan bejárni. Geraltot nem is kényszeríti senki erre, olyannyira nem, hogy már az első fejezetnek is lóháton vág neki. Roach (magyarul: Keszeg) nevű paripája talán a leghűségesebb társa, szinte bárhol és bármikor előhívható (akár a legnagyobb város, Novigrád utcáin is), képes szélsebesen vágtázni, és a nyergéből még kardozni is lehet, bár az nem túl hatékony módja az ellenfelek és szörnyek kiirtásának. Személyisége ugyan nincs, viszont a veszélytől be tud rezelni és ledobva magáról gazdáját elmenekülni, de hát aki lóval megy farkasok közé...

A másik lehetőség az említett hajózás, ám ez sajnos nem egy olyan elem, amiről dicshimnuszt lehetne regélni. Geraltnak nincs saját bárkája, a térkép adott pontjain veszteglő kis csónakokba pattanhat be, elvitorlázva a csak a vízen keresztül elérhető részekhez. Sok szót nem lehet és nem is kell erre pazarolni, a ladik teszi a dolgát, de nem ad semmi igazán nagy pluszt: tengeri csaták nincsenek, maximum csak a hajófalra tapadó szirének, melyek örömmel hasítanak ki belőle egy darabot, illetve a vízfelszín alatt megbúvó kincsek, hátrahagyott csempészládák, melyekből ki lehet nyerni egy-két értékesebb dolgot.