The Witcher III

Miért jó egy rozsdás kard a tó mélyéről, vagy egy zsineg egy láda belsejéből? Mert több dolgot is lehet vele csinálni: el lehet őket adni (ez a rosszabbik ötlet), vagy készíteni belőlük valamit (ez a jobb). Bár erre már az előző witcherekben is volt lehetőség, a kraftolás minden eddiginél hangsúlyosabb, már csak a lootot rejlő ládák, dobozok, fiókok, szekrények puszta mennyisége okán is, na meg persze azért, mert a legtöbb emberhez hasonlóan Geralt is a földből él. Mármint nem búza- vagy kukoricatermelésből, hanem az onnét felszedett javak értékesítéséből és felhasználásából. Witcherként nincs fizetése, és még nyugdíjra se számíthat, így nem véletlenül terjedt el a legenda a fajtájáról: a kisujjukat sem mozdítják meg, ha valaki nem kínál nekik fizetséget. Geralt a Witcher 3 jelentős hányadában igazi csóró – maguk a missziók nem fizetnek sokat, ami keveset pedig össze tud kaparni, azt elviszik a kereskedők. Venni kell fegyverjavító készletet, mert roncsolódnak az eszközök (a kovácsok pedig kezdetben irreálisan drága összegért pofozzák azokat helyre), esetenként alapanyagokat a kraftoláshoz és a főzetkészítéshez, néha pedig a küldetések egy-egy szakaszában is tejelni kell, mondjuk kenőpénz formájában.

Mit lehet kraftolni? Tulajdonképpen bármit: ércből fémet, abból, és egyéb hozzávalókból (madzagból, szövetből) pedig páncélt, nadrágot, kesztyűt, vagy épp ezüst- és fémkardot. Ahhoz, hogy ez elérhető legyen, tervrajzokra van szükség, melyeket vagy ugyanott lehet beszerezni, ahol magukat az alapanyagokat (ládákból, kereskedőktől), vagy maguk a feladatok adják... és itt kerül be az ember a mókuskerékbe, mert ha egyszer rájön arra, hogy bizony mérföldekkel hasznosabb, erősebb az, amit a saját keze munkájával állít elő, mint az, amit irreálisan sok pénzért megvehet a kalmároknál, arra is rá fog jönni, hogy ez legalább annyira addiktív dolog, mint a lottózóban maroknyi sorsjegyet vásárolni minden héten, csak itt kiszámítható a végeredmény.